2025 egy rendkívüli év volt.
Sokat gondolkodtam rajta, hogy milyen címet is adjak 2025 évnek a másodállásom szempontjából. 2024 évet leírtam, mint az év legérdekesebb pillanatai. 2025 ezzel szemben inkább volt rendkívüli. Hogy miért is? Amik tötréntek velem, velünk az évben a munkáink végzése alatt, az rendkívüli volt.
Voltunk olyan helyszíneken, ahová az alpinisták vágynak, hogy a pályafutásuk alatt legalább egyszer eljussanak arra a helyre – Pécs TV torony, 17 emeletes társasház. Voltunk rengeteg fán. A többségét kivágtuk – sajnos (beteg, elszáradt fák, amik veszélyt jelentenek a környezetre – részt vettünk egy városi lakótelep felújítás munkáiban, ami fakivágásokkal járt), de szép számban ápoltunk, visszavágtunk fákat – különleges fát, hogy még hosszú évekig lehessen velük együtt élni biztonságban.
Voltak felemelő, pozitív pillanataink. Végrehajtottunk életmentést egy használaton kívüli kőbányából. A mentés a mi szempontunkból egy hatalmas élmény volt, hiszen amit eddig gyakoroltunk, most éles helyzetben is végre tudtuk hajtani. Sajnos a mentés végkimenetele nem sorolható a pozitívumok közé.
És igen, sajnos megtörténtek olyan dolgok, amik az életünket befolyásolták, át kellet gondolnunk a történteket és újra kellett értékelni az életet. Az év közepén egy favágás alkalmával, mikor is én voltam a fán, munka közben belenyúltam a láncfűrész éppen dolgozó részébe. Az eredmény negyedév betegszabadság. Volt időm gondolkodni, végiggondolni a dolgokat. Most, hogy a történtek után vagyok fél évvel, természetesen már visszamentem dolgozni a tűzoltóságra, és igen, visszamentem a fára is 🙂